Lassan ráérősen lesétáltam a lépcsőn és odasétáltam hozzá a konyhába.
-Mit szeretnél?-kérdeztem ártatlan,ugyanakkor gúnyos fejjel.Elsétáltam mellette és kivettem egy poharat a szekrényből.Megtöltöttem teával és nyugodt fejjel szürcsöltem azt.
-Még van bőr a képeden megkérdezni hogy mit szeretnék??!A húgod most mondta hogy nem engedted hogy nézze a tévét.-nézett rám vádló fejjel.
Aha.Értem,ó a drága kis húgom.Hogy mennyire elegem van belőle...Akármit teszek abba beleköt.Még akkor is én vagyok leszidva,hogyha ő a hibás.Mert ő nem lehet soha hibás.
Ő a jó kislány.A kis ártatlan aki mindenkivel aranyos,kivéve velem..
-Anya.Ezt te sem gondolhatod komolyan.-vettem egy nagy levegőt.-Szerintem ezt a beszélgetést most zárjuk le.Felmentem.-indultam volna el..de hirtelen rámordított.
-Nem mész sehova!Elegem van a viselkedésedből és abból ahogy viselkedsz a húgoddal.!Állítsál magadon különben ..-de itt megszakítottam.
-Különben mi?Mit csinálsz?Nem tehetsz semmit.Nem vagyok kisgyerek,és tudod mit?Nekem van elegem belőletek!!-megfordultam és feltrappoltam a szobámba. Egyik kezemmel a telefonomon tárcsáztam Stellát,a másikkal pedig pakoltam a táskámba az lovagló felszerelésemet. Mikor már a 3-dik hívásra se vette fel,írtam neki egy üzenetet hogy jöjjön ki a lovardába 17:00re.Most van 15:23. Addig legalább kicsit együtt lehetek Mostarsillel.
Felkaptam a táskámat és bezártam a szobámat.Lesétáltam halál nyugodtan a konyhába elvettem a répából és az almából és elraktam.Természetesen a zajra a húgom ott termett.Utálatos fejjel méregetett ,de én csak kikerültem.Volna ha nem fogja meg a lábam.
-Hova mész?Anya elengedett?
-Semmi közöd ahhoz hogy mit csinálok és hova megyek.Engedelmeddel -és arrébb toltam.Az előszobában felhúztam a cipőmet.Hallottam ahogy Hanna rohan anyához árulkodni.Persze egyből jött kérdőre vonni.
-Ki engedte meg hogy te elmenjél?!-nézett rám idegesen.Láttam a nyakán kidagadó ereket.Nem jelent túl sok jót...
-Valahova.De ha nagyon tudni akarod, a lovardába-mosolyogtam gúnyosan és megmarkoltam a kilincset.
-Hát pedig te nem mész sehova!-állt közém és az ajtó közé.Ez most ugye csak vicc?Mert ha igen,akkor elég szar a humora.
.Nehogymár megmond hova menjek.Már majdnem 18 éves vagyok.Azt csinálok amit akarok!-ordítottam és arrébb toltam.Mi van ma?Mindenkit tolnom kell?Nem vagyok én buldózer...
Bevágtam az ajtót és futásnak indultam.Magam mögött még hallottam ahogy kiabál...De mindhiába.Nem érdekelt.
Egészen a lovardáig rohantam,és nem törődtem a fájó oldalammal.Csak eltökélten futottam.
Kifulladva rekord idő alatt értem oda.Az ajtóban megtorpantam.Ez az illat.Amiből parfümöt kéne készíteni.Az összes ló örömmel konstatálta az érkezésemet.Nyihogva kidugták a fejüket a boxajtó felett és fülüket hegyezve néztek rám a gyönyörű tekintetükkel.
Egyből a kis drágámhoz mentem aki már a lépteimre felfigyelt.A box ajtót elhúzva-majd visszatolva egyből a sörényébe fúrtam arcomat és beleszippantottam az ismerős illatba..majd elsírtam magam....
~Szasza~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése